Goa – elsőre

Goa Indiának talán a legeurópaibb része, legalábbis eddig annak tűnik, köszönhetően annak, hogy egészen a közelmúltig portugál gyarmat volt. Mi Goa-nak az északi részén, Calangute városrészében vagyunk. A portugál – spanyol vonal igen erősen érződik a részen, mindenhol hatalmas, nagy villákat látni, az egész olyan, mintha valami hatalmas nagy dél-amerikai város lenne, pálmafákkal, tengerrel. Néha láttunk akkora, elkerített, fegyveres őrrel védett villákat, mintha valami hatalmas drogbáró élne ott. Ami lehetséges is, mert annak ellenére, hogy Indiába tilos a kábítószer fogyasztás és birtoklás, eléggé nyíltan szólítanak le fiatalok, hogy nem kell-e egy kis hasis, marihuana, mdma, nagyjából bármi.

Ami szintén a portugál gyarmati mivoltának köszönhető, hogy Goa-n nagyon sok a keresztény templom, ami ugye azért is fura, mert India lakosságának alig 2% keresztény, viszont itt, Goa-n lépten nyomon kisebb-nagyobb kápolnákba, templomokba botlik az ember.

A szállásunk egy helyes kis villában van, teljesen korrekt és megfelelő, van tiszta ágyunk, „rendes”, nyugati típusú fürdőnk hűtővel és légkondival. Mondjuk meg is kérik az árát, mert 1000 rupiát fizetünk érte éjszakánként, de legalább tényleg rendezett és talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy nem kaptunk már rögtön az első napokban sokkot Indiától.

Mert hogy azért lehet, hiszen itt az embereknek a tisztaságról teljesen más fogalmuk van, mint nekünk európaiaknak. Nem azt mondom, hogy kosz van, inkább azt, hogy szemét van. De abból nagyon sok, mert kukát sehol sem talál az ember, de ha lenne, a helyiek akkor sem használnák. Mindent eldobálnak az emberek, nem számít, hogy mit hagynak maguk után, és mivel hihetetlenül sokan vannak, hihetetlen mennyiségű szemetet is termelnek itt az emberek. A kormánynak már vannak kezdeményezései a tisztaságra és a fenntarthatóságra, a tengerparton az éttermek külön gyűjtik az üveget és a műanyagot, sok helyen ki van írva, hogy ne szemetelj, tehát próbálnak tenni érte, de ez még az egyszerű parasztemberben nem sok nyomot hagyott. És a legrosszabb az egészben, hogy ezt a töménytelen szemetet úgy próbálják meg eltűntetni, hogy elkezdik égetni, így aztán néha végeláthatatlan füstfelhőket lát az ember.

Ennek ellenére mégsem mondanám azt, hogy minden tiszta kosz, mert az emberek minden reggel elsöpörnek a portájuk előtt, általában tiszta ruhában járnak, tisztán járnak-kelnek, ügyelnek az ilyen dolgokra. Viszont egy hátránya van a sok szemétnek, ez pedig a bűz. Néhol elviselhetetlen szagok terjengnek a rothadó szemét miatt, de egy pár nap alatt megszokja az ember és sokkal kevésbé zavarja, mint az első napon. Alapvetően semmivel sem rosszabb India, mint például amikor Tunéziában elhagytuk az üdülőövezetet, pedig Tunézia mindenki számára sokkal európaiabbnak tűnik, pedig nem az, legalábbis Goa-val összehasonlítva nem az.

Ami érdekes, hogy teljesen be vannak itt Goa-n rendezkedve a helyiek az orosz turistákra. Szinte minden boltos, eladó, árus beszél oroszul és általában minden fehér embert orosznak néznek, ami azért kicsit bosszantó. Az oroszokon kívül nagyon sok még az idősebb angol, de ők nem „csak” nyaralni jönnek, ők itt töltik az egész szezont, általában novembertől egészen március végéig itt vannak. Persze azért egy átlagos angol nyugdíjból itt elélni nem egy nagy művészet, így ők élnek is a lehetőséggel. A szomszédaink mind angolok és ők már ezt csinálják 10-15 éve. Általában ugyan az a társaság jön össze minden évben, így már jól ismerik egymást is és a helyiek is jól ismerik őket.

A tengerpart Calangute-n csodálatos, hosszan elnyúló homokos tengerpart. A tenger ilyenkor, márciusban már tökéletesen meleg. Márciusnak egyetlen hátránya van, a szél, egész nap fúj a szél, ami viszont nagyon jól elviselhetővé teszi az átlagos 33-34 fokot, viszont hatalmas hullámokat csinál, így úszni esélytelen a tengerben. Ebből a szempontból január sokkal nyugodtabb és nem is ilyen meleg, de mi azért élvezzük így is az itt töltött két hetet.