Mapusa, az első igazi nagyvárosunk

Mapusa, amit csak „Mapsza”-nak ejtenek az egyik nagyobb közeli város, ami kicsit beljebb van a tengerparttól. Mi többször is jártunk itt, volt amikor nem önszántunkból. Amikor Vagator-ról hazaféle szépen eltévedtünk, és kb lövésünk sem volt, hogy melyik városba keveredtünk, de Mapusa-ban lyukadtunk ki. Indiában nem jelzi tábla, ha megérkezel egy városba, a cégérekről ás reklámokról kell rájöjj, hogy merre vagy. Máig nem tudom, hogy hogyan sikerült Mapusa-ba kerüljünk, mert a térkép szerint valahol balra kellett kanyarodjunk, de ezt meg tudtam, hogy nem szabad, így mindig jobbra mentünk. Mindegy, de mikor már a központi körforgalomban voltunk, hála tudtam, hogy merre kell haza menni, mert előtte pár nappal a piacon már jártunk ott.

Mapusa-ba érdemes péntek délelőtt menni, akkor van a helyi nagy piac. És ez nem – csak – az a kirakodóvásár, ez igazi piac a helyi árusokkal és az ő saját portékájukkal. Megtalálni nem nehéz, mindenki arra megy ilyenkor. Aztán amikor pár utcája csak leparkolt motorokat látsz, akkor kezdesz közel lenni a piachoz. Na itt aztán van minden és az egész piac fel van osztva, hogy az azonos árukat árulók egy helyen legyenek. Megtaláltuk a halas részleget is, ott aztán a kisebb nagyobb rákokon át a tenyérnyi méretű tarisznyarákon át még bébicápát is lehet kapni. Aztán van ugyan ezeknek a halaknak a szárított változata. Mondjuk ott nem könnyű megmaradni, mert olyan szag terjeng, hogy – ha már megszoktad az indiai alap „bűzt” – akkor is kezd kifordulni a gyomrod.

És persze a millió fűszer, fokhagyma, paprika és a sok zöldség és gyümölcs. Nagyon sok zöldségük és gyümölcsük megegyezik a nálunk megtalálhatóval, csak kicsit azért mégis más. A padlizsán például olyan kicsi, mint az ember ökle, és alig lila, inkább fehéres, míg az uborka meg az a rücskös fajta. Uborkát amúgy árulnak a parton is, valami fura szósszal öntik nyakon, érdekes lehet, de körülöttünk senki sem volt elég bátor hozzá. Banánból van egy csomó féle, a kis sárga, nagy sárga, nagy zöld stb., elvileg van piros is, de azzal még nem találkoztunk.

Aztán elkeveredtünk a húsos részleghez. Az annyira nem bizalomgerjesztő, amikor a fél bárány, kecske, akármi ott lóg a 30 fokban. A – kicsit morbid – vicc az volt, amikor a kecskés előtt ott bégetett a kecske. Még, egy darabig.