Kanyakumari India legdélebbi pontja

Kanyakumari India legdélebbi városa. Itt a hiedelem szerint a három tenger találkozik, de ez nem igaz, mert a Kanyakumarit csak a Laccadive Sea , az Indiai-óceán öleli körül.

Kanyakumari "tengerpart"

Kanyakumari “tengerpart”

Tehát Kanyakumari India legdélebbi városa. Ennyi. Semmi több. Na jó, ez azért így ebben a formában nem igaz, de nehezen lehetne egy hetet ott eltölteni, így aki erre pályázik, az felejtse el. Mi 2 éjszakát töltöttünk ott és bőven elég is volt. Arra is fel kell készülni, hogy igazi indiai város és nem annyira a turistáknak „való”. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy a két és fél nap alatt, hány fehér embert láttunk, annak is a nagy részét a vasútállomáson. A város viszont igazi helyi turistaparadicsom, nagyon sokan jönnek Indiából megnézni a napfelkeltét és a naplementét valamint a nem kevés templomot, ami a városban található. Mi naivan azt hittük, hogy majd de jól esz, hisz minden oldalról tenger veszi körül, lehet majd naphosszat strandolni, hát nem, egy kb 30m-es szakaszon lehet fürdeni, amit az oda látogató nem kevés számú helyi rögtön birtokba is vesz.

Kanyakumari látkép

Kanyakumari látkép

Kanyakumariba nem foglaltunk szállást, úgy voltam vele, hogy mivel már szezon vége van, mindenképpen kell, hogy találjak valamit, ha mást nem, alszunk valami koleszban. A vonattal megérkezve Szandrát az állomáson hagytam és elindultam szállást vadászni. Meglepődve tapasztaltam, hogy a város belső része teli van szállodákkal, panziókkal, ún. Lodge-okkal, melyek kb egymás hegyére hátára épültek. Viszont mivel a város ilyen nagy turistaközpont, az olcsóbbak teli voltak helyiekkel. Mondjuk ezeknek a minősége is olyan volt, hogy max. nagy végszükség esetén mentünk volna oda. Aztán hála találtam egy egészen jó kis szállodát, igen, igazi szállodát, liftel, recepcióval és étteremmel, ahol nem rögtön 2000 rupia feletti árral kezdtek. Egy gyors kis alkudozás után az 1000 rupiás szobát lenyomtam 600-ra, ilyen a szezon vége, pofátlan módon lehet és kell is alkudni a szállásért. Miután bepakoltunk a szobába elindultunk egy délutáni felfedező kőrútra, megnézni, hogy mégis azért mi van itt. Hát elsőre egy hatalmas nagy piacot, bazársort találtunk, ami több utcán keresztül végigment egészen a partig, és még onnan is tovább. Itt már a jól megszokott műanyag giccsparádé kibővült a tengerből halászott mindenféle kagylóval, csigával és az ezekből készített csodálatos csecsebecsékkel. Viszont végre találtunk megint cukornád juice-t, amit végre kis is próbáltunk. Nagyon finom, bár iszonyat édes, de egy kis jéggel jól tud esni a forróságban.

Az egyetlen hely Kanyakumariban, ahol fürdeni lehet a tengerben

Az egyetlen hely Kanyakumariban, ahol fürdeni lehet a tengerben

Mivel ez India legdélebbi pontja itt már eléggé közel van az egyenlítő. Ezt éreztük is, mert iszonyatosan meleg volt. És mivel Kanyakumarit három oldalról tenger veszi körül, hatalmas a pára is, ami még izzasztóbbá teszi meleget. Itt már az európai déli országokhoz hasonlóan déli szieszta van, reggel és késő délutántól vannak nyitva a boltok egészen késő estig.

Az első napi kis körbejárásunk után úgy döntöttünk, hogy bőven elég lesz a két éjszaka, viszont azért hogy lássunk is valamit a városból befizettünk egy félnapos 100 rúpiás városnéző kőrútra, ahol megnéztünk egy templomot, meg még egyet, aztán még, majd még egy párat. A végén már pont elég volt belőle. Hazafelé úgy döntöttünk, hogy kicsit beljebb merészkedünk és kimegyünk a turistáknak kijelölt körből, le a halászfaluba. Mintha egy teljesen más városba értünk volna, csinos kis kétszintes házak színesre festve, szűk utcácskák összevisszasága, majd lent a tengernél temérdek, színesebbnél színesebb halászhajó. Az egész annyira más volt, mint ahol eddig jártunk a városban, hogy teljesen meglepődtünk és elájultunk a szépségétől. Kb. a helyiek is csak néztek ránk, hogy mi mit is keresünk ott, ahol még a madár sem jár, de ez a város igazi arca, ami sokkal jobb, mint a turistás templomos rész.

Kanyakumari kikötő

Kanyakumari kikötő

A város déli csücskéből még délebbre lehet menni egy komppal, ahol egy kis szigeten egy hatalmas kőszobor és egy templom áll. Mivel már kora reggeltől hatalmas sor volt a kompra, valamint a partról látszott, hogy nem kis sorállás van a szigeten, így ezt a látványosságot kihagytuk, inkább sétáltunk a parton.

Kanyakumari

Kanyakumari

Kanyakumariban nem volt más választásom, kellett egy fodrász, mert kezdett a fejem egy szénaboglyára hasonlítani. Nullásgépet szinte sehol nem láttam eddig, de itt végre volt egy alacsony kis fodrász, akinek a kezében megvillant a gép. Gyors kis alkudozás után megállapodtunk komoly 80 rupiában (320 Ft) és nekem is esett a csodagépével. Elsőre majdnem megsüketültem, olyan hangos volt, utána azt hittem, hogy szétesik a kezében a gép, ráadásul olyan alacsony volt, hogy alig érte fel a fejem búbját, állandóan le kellett hajoljak, hogy meg tudjon nyírni rendesen, de a végére egészen jó munkát végzett. A borotválkozást még nem mertem bevállalni, de ami késik, az nem múlik.

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box