Mumbai avagy India fővárosa

Azt már tudtuk az első nap is, mikor Indiába érkeztünk, hogy Mumbai durva hely, valamint mindenkivel, akivel beszéltem azt tanácsolta, hogy Mumbait a végére hagyjuk, amikor már átéltünk pár dolgot. Szóval Mumbai elsőre durva, de másodikra is az.

Mumbai nyomorpanel

Mumbai nyomorpanel

Kovalamból az utunk Mumbaiba simán ment, azt leszámítva, hogy a két csomagunk túlsúlyos volt, merthogy a belföldi járatokon csak 15kg-t lehet vinni fejenként. A +3 kg-ért szépen le is húztak minket 500 rupival, de hát ez van, így jártunk. Mivel már rutinos utazónak gondoltam magunkat úgy döntöttem, hogy nem fogunk betaxizni a városba, hanem csak a legközelebbi vasútállomásig fizetünk, ahol szépen veszünk két jegyet Mumbai Chhatrapati Shivaji Terminus -re, onnan pedig sétálunk. A reptéren fizettünk 190 rupit egy taxiért, ami kb 5 perc alatt elvitt a legközelebbi, Vile Parle vasútállomásig. Itt beálltunk a fogyni nem akaró sorba a jegypénztárnál, ahol amikor próbáltam kimondani a célállomásunk nevét, az eladókislány jót röhögött, de azért értette, hogy mégis hová akarunk menni, így sikerült két elsőosztályú jeggyel távoznunk.

Maumbai vonat

Maumbai vonat

Ez a vonat nem olyan vonat, mint amivel eddig utaztunk, ez inkább ilyen metróhelyettesítő, sűrűn jár és majdnem behálózza egész Mumbait. Azt már olvastam, hogy csúcsidőben esélytelen felférni rá két hatalmas táskával – ezért is vettem az első osztályos jegyet -, de azért arra nem számítottam, hogy itt tényleg annyian utaznak, hogy lógnak a vonat oldalán. Szerencsére a mi vonatunk a másik irányba ment és az első osztály mondhatni üres volt. Az első sokk akkor ért minket, amikor a vonat elhagyta az állomást és megláttuk, hogyan élnek  az emberek a vasút mellett. Na az durva volt. Sok mindent láttunk már Indiából, láttunk segénységet, putrit, de az, ami ott van, az mindent vitt. Ha ezzel kell szembesüljünk az első nap, akkor lehet, hogy háromszor is meggondolom, hogy akarok-e két hónapot Indiában tölteni. És ezt még megfejelte a szűnni nem akaró szag, amihez ennyi idő alatt is nehezen szokik hozzá az ember, főleg ilyen koncentráltan.

Mumbai CST

Mumbai CST

40 perc vonatozás után megérkeztünk a végállomáshoz, ami Mumbai egyik legnagyobb, legnevesebb és legszebb vasútállomása. Igazi régi, viktóriai stílusban épült hatalmas épület, kívülről is és belülről is csodálatos.

Mumbai CST és a Taxik

Mumbai CST és a Taxik

Mumbaiban a szállásunkat még otthonról foglaltam le. Aki ide akar jönni, az jobban teszi, hogy kicsit utána néz a mumbai szállásáraknak, mert igencsak meg fog lepődni, hogy milyen árakon milyen szobákba akarják benyomni őt. Mi az állomástól 10 perc sétára található Traveller’s Inn-ben száltunk meg éjszakánként 1800 rúpiáért, amiért kaptunk egy légkondis, fürdőszobás, tv-s 2m2-es szobát, reggelivel. És ezzel nagyon is jól jártunk, mert 2500 körül olyan szállások vannak a neten, ami inkább hasonlít egy felgpiszkartonozott tornateremre ablaktalan szobákkal, mint hotelre vagy szállodára. Ebből a szempontból Mumbai drága.

Mumbai háromszögszendvics - streetfood

Mumbai háromszögszendvics – streetfood

Mivel késő délután érkeztünk meg, gyorsan lecuccoltunk és elindultunk valami vacsoraféleséget keresni. Azt már az állomástól jövet láttuk, hogy Mumbai teli van utcai kajáldákkal, “kifőzdékkel”. Szerencsére szembe velünk két sarokkal odébb volt a bazár sor és ahol az árusok, ott a kajáldák is. Mumbai híres a street food-jára, jobbnál jobb és érdekesebbnél érdekesebb kajáldák vannak mondhatni egymás hátán. Lehet itt kapni sült rizst, samosat, vada pav-ot, bel purit, onion pakoda-t, machurian-t és még sokmindenfélét, aminek a nevét sem tudjuk. És mindezek mellett ott van a sok-sok juice-os, ahol friss gyümölcsturmixot lehet kapni potom pénzért. De a legjobb, hogy teli van a város cukornád juice-al, hatalmas poharakkal lehet inni mindössze 10 rúpiáért, vagyis 40 Ft-ért. Az utcai kajálás amúgy is nagyon olcsó. Egyik este a melletünk lévő sarkon egy fószer kirakott egy asztalt, rá a faszenet, majd zacskóbol elkezdte feltűzni nyársra a csirkét, birkát, májat, kebab-ot, vagyis mindenféle jóságot és szépen faszénen megsütötte őket. Mindezt 10-20 rúpiáért. Ugyen ilyen sült birkát ettem az egyik híres mumbai street food étteremben, a Bademiyam-ban 160 rúpiáért, és semmivel sem kaptam sem jobbat, sem többet, mint az utcai 10 rúpiás. A legjobb az egészben, hogy reggel és délben a helyi irodákból szépen az öltönyös (inges) emberkék is lefutnak az ilyen kifőzdékhez és szépen ott esznek.

Mumbai streetfood

Mumbai streetfood

Ahogy észrevettük, vagy inkább úgy gondoljuk, hogy a helyiek nem is nagyon főznek, mert ezek az utcai kajálások még a kiskeresetüeknek is belefér. A keresetekről nem sokat tudtunk meg, láttunk itt 1-2 álláshirdetést a metrón, ahol mindenféle asszisztenst kerestek, átlagban olyan 7-10-12 ezer rúpiáért. Nem tudjuk, hogy ez most heti, havi vagy milyen fizetés, de gyanítom, hogy havi.

Mumbai tengerpart

Mumbai tengerpart

Mumbai amúgy iszonyatosan jó volt, nagyon élveztük a várost, borzalmasan színes és mozgalmas. Minden sarkon van valami, néha csak egy cipőtisztítő, néha egy kajálda, néha egy borbély vagy éppen egy juice-os. Folyamatosan hömpölyög a tömeg, egyszer belefutottunk a délutáni csúcsba és egyszerűen pár perc alatt annyian lettek, hogy csak sodródtunk a tömeggel. Ahhoz képest, hogy mit éltünk át itt az első napon és hogyan éreztük magunkat most, ég és föld a kettő. Ennyit számít az, hogy a két hónap alatt teljesen megszoktuk Indiát, az indiaiakat, a mentalitásukat, a viselkedésüket. Ami az első napon még félelmetes volt, az a végére már teljesen megszokott és normális lett. Persze ehhez mind kellett az, hogy ne csak a turisták álltal látogatott helyekre menjünk, hanem például, hogy oda merjünk ülni melléjük egy apró kis eldugott kifőzdébe, ahol fehéret talán idén még nem is láttak és ugyan ulyan jót együnk, mint ők.

Mumbai piac

Mumbai piac

Mumbait, ahogy egész Indiát is durva kettősség jellemzi. Vannak a városnak részei, ahol csodás házak vannak pár tömbön belül, majd két sarokkal odébb pedig majdnem egy palánkvárosba botlasz. Ugyan így jól megvan egymás mellett egy kajáldánál a “sokat” kereső öltönyös irodista és a sokat melózó de alig kereső bármilyen másik munkásember.

Mumbaiban is vannak tehenek

Mumbaiban is vannak tehenek

Mumbainak eléggé jó a tömegközlekedése, de mivel a buszok számunkra ismeretlen vonalon közlekedtek, így vagy vonattal vagy gyalog közlekedtünk. Ennek meg is lett a hatása, mert egyik nap Szandrának sikerült napszúrást kapnia, így egy napunk teljesen kiesett. Szerencsére másnapra már jobban lett így be tudtuk még járni pár nevezetességet. Van 1-2 dolog, amit mindeképpen érdemes megnézni, ilyen például a Gates of India, vagy a Skywalk, ami egy a házak közé a magasba épített járda, vagy a Hanging Garden, ami egy csodálatos kert, de azért az igazi város az a piac és az állomások körül van Mumbaiban is.

Mumbai mosodája - Mahalaxmi

Mumbai mosodája – Mahalaxmi

A Mahalaxmi állomás mellett található Mumbai mosodája. Igen, az egész városé, mert itt erre egy külön iparág épült, a mosásra, ahol az emberek mindenféle betonteknőkben mossák mások ruháját. Durva látni, ahogyan 400-500 ember reggeltől késő délutánig csak mos és mos és mos. Állítólag még a Guiness Rekordok Könyvébe is bekerültek. Innen nem messze található Mumbai igazi luxusplázája, ahol hatalmas, még általunk sem ismert világmárkák találhatóak meg, horror áron. Maga az épület kívülről is impozáns, belülről viszont még szebb. Érdekessége, hogy bárzongorista játszik a bejárat mellet, ami az egész plázában ki van hangosítva. Az egész olyan, mintha egy egészen más világba csöppentél volna. Az emberek teljesen mások, mint az utcán, megváltozik az arcvonásuk, a bőrük színe sokkal fehérebb lesz, egyszerűen látszik rajtuk a jólét, látszik, hogy ők a felső tízezer.

Mumbai - Hanging garden

Mumbai – Hanging garden

Mumbai utazásunk utolsó állomása volt, így innen már egyenesen a reptérre mentünk, ami azért nem sikerült olyan egyszerűen. Mivel sikerült olyan taxitársaságnál előre taxit rendeljek, ahol lehetett kártyával fizetni, így úgy döntöttünk, hogy elköltjük minden maradék rúpiánkat, hiszen amúgy sem tudunk már mit kezdeni vele. Ez azért sikerült is, nem volt olyan nagy feladat az utolsó estére. Szépen megvacsoráztunk majd hazamentünk összepakolni. Próbáltunk korán feküdni, mert hajnali kettőkor már kelni kellett, hisz 3-ra rendeltem a taxit. Fél háromkor csöng a telefonom, gondoltam, hogy a taxis, így felvettem, de semmit nem értettem belőle, hogy mit magyaráz, így gyorsan lementem és felkeltettem a fél személyzetet, hogy beszéljenek vele és magyarázzák el, hogy hová is kell jönni. Még kétszer visszahívott, hogy pontosan merre is vagyunk, de azért csak odatalált. Mikor beszáltunk, Szandra megkérdezte, hogy lehet-e kártyával fizetni, mire emberünk bőszen bólogatott. Szépen elindultunk, aztán valamit kérdezett a muki, amit egyáltalán nem értettem, így mondtam neki, hogy nemzetközi repülőtér. Gyorsan suhantunk át az üres éjszakai városon, mikor egyszer csak megáll és mondja, hogy fizessünk 55 rúpia útdíjat. Nézek rá bután, mert mondom neki, hogy semmi pénzünk nincs, ezért kértünk kártyás taxit, csak bankkártyánk van. Ezt persze az útdíjnál nem fogadják el, de végül egy kis unszolásra a sofőr kifizette a saját pénzéből. Sikerült végre megérkeznünk a reptérre összesen 781 rupiáért. Adom a kártyámat, az ember húzza lefelé, de nem történik semmi. Húzza még egyszer, megint semmi. Aztmondja, hogy nem jó a kártya. Mondom akkor ezt benézted, mert nincs pénzünk és a kártya eddig mindenhol jó volt. De hogy nem jó, neki kell 780 rúpia. Szerencsére volt nálam egy 10 eurós, ami éppen 800 rúpia, így odaadtam neki. Egy darabig nézegette, de a végén elrakta és elment. Mindezt hajnali 4-kor, hulla fáradtan, alig feszülten és idegesen.

Mumbai airport

Mumbai airport

Na de mindegy, megérkeztünk végre a Mumbai reptérre ami azt jelentette, hogy már csak pár óra választott el attól, hogy két hónap után hazaérjünk.

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box