Vízumigénylés Új-Zélandra – Holiday and Work vízum

Végre eljött a nagy nap a vízumigénylésre. Hajnalban keltem, szépen kiültem a teraszra a kis gépemmel és vártam, hogy 10 óra legyen, Új-Zélandon. Sokat olvastam a vízum után, próbáltam felkészülni rá, de sok infót nem találtam sehol, annyit tudtam, hogy ki kell tölteni az online igénylőt és be kell fizetni az vízumigénylésért a $165-t.

A vízum igénylés nehézségei

A vízum igénylés menete simán ment, szerencsére volt mindenből szkennelt változatunk, mert arra mondjuk gondolni sem mertem volna, hogy a magyar személyi igazolvány adataira is szükség lesz. Sikerült bankkártyával a $165-t kifizetni, így büszkén mondhattam el, hogy én mindent megtettem az ügy érdekében. Érdekesség, hogy miután kitöltöttem mindkettőnk igénylőjét, kb 10 percre rá lezárták az igénylést, ami azt jelentette, hogy a 100 hely kb 30 perc alatt el is fogyott. Na de ez engem már nem érintett, hiszen 2 hely már a miénk volt a 100-ból. 🙂

Másnap reggel jött az e-mail, hogy minden rendben, de a teljes elbíráláshoz – mivel Magyarország nem TBC mentes ország (a Csehek, Szlovákok igen) -, kell egy tudőröntgen, amit persze csak egy, Új-Zélandon akreditált orvos végezhet el. A listát végignézve nem sok választásunk maradt, mivel Magyarországon ezt csak egy orvos végezheti, így a testvéremen keresztül gyorsan fel is vettük a kapcsolatot. Az egész viszgálatot 15 napon belül kellett visszaküldeni, de ekkor mi még bőven Indiában lettünk volna, ráadásul az orvos kb. csak 1 hónap múlvára adott időpontot, ami már rég késő nekünk. Hát jó, sok választásunk nem volt, így megnéztük, hogy Indiában mik a lehetőségek. Hát ott sem volt sokkal jobb a helyzet, mint Magyaorszászágon, ott összesen – egy akkora hatalmas országot nézve – kb 15 orvos volt megjelölve. De vagyunk annyira mázlisták, hogy az egyik éppen a tőlünk 15km-re lévő Trivandrum nagyvárosban rendelt. Gyorsan fel is hívtuk, szerencsére tudta, hogy miről van szó. Kérdeztem, hogy mikor mehetnénk, mire Ő, hát hogy amikor csak akarunk. Mondom ez nagyon jó, 2 órán belül ott vagyunk, mert szerencsére még volt bérelt robogónk. Az egész telefonbeszélgetéstől nézve 4 órával később már a kezünkben volt a felcímzett boriték Új-Zélandra a leleteinkkel. Mondanom sem kell, hogy mindezt feleannyiért, mint otthon, valamint otthon 1-2 napot mondtak, mire minden elkészül. Később elsétáltunk a legközelebbi indiai postára és feladtuk a boritékot a lehető leggyorsabb és legbiztosabb módon, nyomkövetéssel, mindenfélével, mert nem igazán volt második dobásunk ezen a téren. Innentől már nem tudtunk mit tenni az ügy érdekében, csak várni. Az egészhez hozzátartozik, hogy 1 napra rá, a Ponmudi-s motorozásunk után akkora vihar lett, hogy áram, internet, minden elment és már meg sem tudták csinálni, mire mi elhagytuk a várost. Tehát ha ezt az egész igénylést pár nappal később kell végigcsinálni, esélyünk sem lett volna rá.

4 nappal később elhagytuk a várost és átmentünk Mumbai-ba, ahol az első dolgunk volt lecsekkolni a nyomkövetést, hogy hol is tart a küldeményünk. Megrökönyödve láttuk, hogy a feladástól számított 7. napon még mindig Indiában vesztegel, 4 napja nem történt vele semmi. Mondom ilyen nincs, biztos elveszett, elhagyták, megsemmisült, vége mindennek, ennyi volt. Reggel elmentünk az első postára, hogy rákérdezzünk, mégis mi van a csomaggal. 1 óra várakozás után végre a postáskisasszony előkerült és mondta, hogy épp aznap reggel átvették a csomagot. Végre öröm és boldogság, most már csak 1-2 nap és jön az elbírálás. Kicsit féltem, mert nem mindent úgy csináltunk, ahogy kellett volna, de bíztam a Kiwik (A Kiwik az Új-Zélandiak, őket így hívják itt) jófejségében és lazaságában.

2 nap után Szandrának megjött az e-mail, hogy rendben, megkapta a vízumot, mehet. Aztán eltelt egy nap, meg még egy, és még egy, már hazamentünk Magyarországra, de még mindig sehol semmi hír az én vízumommal kapcsolatban. Aztán egyik este eldöntöttem, hogy ha nem jön meg, akkor reggel írok nekik, de aztán hála, reggel ott várt a level a postaládámban, hogy “We are pleased to advise that your application for a work visa under the Working Holiday Scheme has been approved.”, vagyis mehetünk Új-Zélandra, mindketten.

Én végig azt mondom, hogy nagy mázlink volt vele, de nálam tapasztaltabb – nyugatiasabb gondolkodású – barátaim azt mondták, hogy ez nem szerencse, bevonzottuk, mert akartuk, és végülis van benne valami. Nem hiszek annyira a sorsban, de azt hiszem, hogy nem csinálta volna az élet ezt velünk, ha nekünk nem kéne Új-Zélandra menni. Hát majd elválik! 🙂

A történet előzményeit itt olvashatod: Miért éppen Új-Zéland?

És mielőtt bárki megkérdezni, hogy hol vannak a képek, hát majd lesznek. De ezek a bejegyzések nagyjából 5-6 hónapja történtek, még Indiában, így nem láttam értelmét Új-Zélandi képeket beszúrni ide. Majd a többiben, hamarosan.

Lesz még egy bejegyzés később azoknak, akik esetleg rászánják megukat egy ilyen vízum igénylésére is, nekik kicsit részletesebben írom le a menetét a dolgoknak, bár nem nagy ördöngősség, hisz nekünk is sikerült.

UPDATE: Készítettem egy bővebb összefoglalót a Working Holiday vízumról, így akit érdekel, az ITT tudja elolvasni

Az Új-Zélandi bevándorlási hivatal tájékoztatója a Holiday and Work Visa-val kapcsolatban: http://www.immigration.govt.nz/migrant/stream/work/workingholiday/hungaryworkingholidayscheme.htm