Északi kirándulás – 1 rész

Mostanában eléggé keveset frissült a blog. Ennek egyetlen oka, hogy nem igazán történik olyasmi, amiről lehetne vagy érdemes lenne írni. Egyszerűen csak éljük a dolgos hétköznapokat. Persze azért ha lehet kimozdulunk, elmegyünk kirándulni, motorozni, ide-oda-amoda, de semmi “extra”.

Húsvétkor viszont tettünk egy nagyobb kirándulást az északi sziget északi részén. Szerencsére itt a nagypéntek is szabadnap, de mi azért megtoldottuk még két nappal, így összesen hat napunk volt korbenézni egy kicsit északon. Az Aucklanba szóló repjegyet már jó előre megvettük, keményen $50 volt fejenként és irányonként a Jetstart-nál. Úgy döntöttünk, hogy nem sima autót bérelünk, hanem inkább olyat, amiben aludni is lehet. Ezek a sleeper és campervan-ok nagyon népszerűek itt, lehet találni minden féle változatot, a sima egyszerű kis átalakított egyterűtől kezdve a teljesen felszerelt, magasított, hűtős, mikrós kisbuszon át az igazán nagy, 4-5 személyes, fürdős, wc-s motorhome-okig. Mi a legolcsóbb kis átalakított sleepervan-t béreltük ki, mondván, hogy 6 napot csak kibírunk benne. A kocsi amúgy nem volt vészes, egy régebbi, de teljesen jól átalakított Toyota egyterű volt. Alapvetően volt benne minden, kis, de jól felszerelt konyha, ágy, tárolók, szóval teljesen élhető kis autó volt. Az egyetlen probléma talán az ágy volt. Egyikünkre sem mondhatni, hogy szélesek vagyunk, de a 100cm széles ágy még nekünk is kicsi volt.

Reggel a híd alatt

Elvileg Új-Zélandon megengedett az úgynevezett freedom camping, azaz megállhatsz bárhol és kempingezhetsz. Aztán ez persze eléggé csak elvileg, mert nagyon sok város és régió saját magának szabályozhatja ezt külön, így egyáltalán nem lehetsz biztos benne, hogy most tényleg lehet-e vagy sem. A legjobban akkor jársz, ha olyan kocsit bérelsz, ami megfelel az öneállátás szabályainak (van benne akár egy hordozható WC), mert ezzel nagyon sok helyen (nem mindenhol, csak a kijelölt helyeken) megállhatsz ingyen, vagy szinte ingyen. Ha nincs ilyene önellátós kocsid, akkor leginkább keresned kell egy rendes kempinget, ahol mondjuk van rendes WC, melegvízes zuhany, konyha stb. Általában az ilyen helyeken $10/fő-ért már el lehet aludni egy sátorhelyen. Vagy a harmadik választásod, hogy beállsz egy eldugott közterületi WC mellé és ott töltöd az éjszakát. Van két nagyon jó Android alkalmazás arra, hogy megtaláld ezeket a helyeket, az egyik a Campermate a másik a Camping NZ

A repülőjegy és kocsi bérlés jó előre megvolt, már csak az uti terv hiányzott. Körbekérdeztem itt a barátokat, utánaolvastam a dolgoknak, de olyan sok szép látnivaló van ebben az országban, hogy eléggé nehéz belesűríteni 6 napba mindent, de azért pár nappal az indulás előtt már nagyjából megvolt, hogy merre megyünk, mit akarunk megnézni.

Végre eljött a nagy nap, hajnali kelés, irány a reptér. A poggyásszal egy kicsit izgultunk, mert nem adtunk fel csomagot, csak a kézi táskánk volt, ami max 7 kg lehet, de senki nem mérte le. Jöttek emberek úgy megpakolt táskákkal, hogy csak néztem, biztos, hogy több volt, mint a megengedett. A lényeg, hogy a megadott keretbe beférjen fizikailag, a súllyal nem igazán foglalkoztak a Jetstar-nál. Viccesek ezek a 45 perces helyi járatok. Gyorsabban megtettük a Wellington – Auckland távolságot, mintha Pestről át akarnék menni Budára, csúcsforgalomban. Leszállva a repülőről rögtön jött a szembetünő változás, hogy azért mégis csak 800km-rel északabbra vagyunk, mert bőven rövidnadrágos volt az idő, míg Wellingtonba már simán elkelt egy pulóver meg egy kabát.

Érkezésünk után gyorsan felhívtam a slpeervan-os céget, hogy akkor lehet értünk jönni. Mondták, hogy persze, 20-30 perc és ott vannak. Aztán eltelt 40 perc és még sehol senki, eltelt 50 perc, még mindig senki. Visszahívtam őket, hogy mégis merre vannak. Ja, hogy ők a nemzetközi várónál vannak, mert azt hitték, hogy nemzetközi járattal jöttünk. Hát nem… Végül aztán sikeresen összeszedtek minket és egy kis papírmunka után útra is kelhettünk a kis csodánkkal.

Karekare, Piha

Első uticélünk egy közért volt ahol gyorsan feltöltöttük a készleteket, majd irány Karekare és Piha beach. A két kis part egymástol nincs messze, Aucklandtől mindőssze pár tíz kilóméterre vannak. Karekare egy kicsit elhagyatottabb tengerpart, de csodálatos látványt nyújt a hosszú, szinte végeláthatatlan homok. Itt még annyira nem voltunk felkészülve arra, hogy bemenjünk a tengerbe, így ruhástul vágtunk neki, aminek persze az lett a vége, hogy kb derékig vizesek lettünk. Visszafelé sétálva találkoztunk egy helyi sráccal akivel elbeszélgettünk és mondta, hogy ha már itt vagyunk sétáljunk fel a vízesésig. Ezért tetszik nagyon ez az ország, mert simán odajönnek hozzád a helyiek és elkezdenek beszélgetni veled. Itt nincs az a távolságtartás az emberek között, mint pl. Európában. Gyorsan a WC-ben kimostuk a homokot a nadrágunkból, majd kitettük száradni és felsétáltunk a vízeséshez. A parkolótól kb 10 perc sétára van, egy kis dzsungelen kell átvágni, szép a vízesés, de a víz nagyon hideg.

Karekare után irány Piha beach. Már ahogy kocsival mész lefelé a “hegyről” eléd tárul Piha csodálatos tengerpartja. Itt már bőven volt élet, az emberek szörföztek, lovagoltak, napoztak, fürödtek. A part közepén van egy hatalmas szikla, érdemes rá felmászni mert gyönyörű a kilátás mindkét oldalra. Kis (nap)fürdőzés után jól megvacsoráztunk a kacsák között, akik már annyira szemtelenek lettek, hogy simán megcsipkedik a lábad, ha nem adsz nekik enni, majd elindultunk Parakai Springsbe, ahol az első éjszakánkat töltöttük a kempingben.