Északi kirándulás – 2. rész

A második napunk elején már tudtuk, hogy igen sűrű lesz ez a nap, így egy kiadós reggeli után neki is vágtunk az előttünk álló bő 200km-nek. Ez így eléggé nevetségesnek hangzik, de Új-Zélandon ez egyáltalán nem az, főleg, hogy sok helyen olyan kacskaringósak az utak, hogy jó, ha 50-es átlagot tudsz menni, ráadásul azért sokmindent meg is akartunk nézni.

Orewa

Első állomásunk Orewa volt. Szandra megnyerte a lehetőséget, hogy vezessen egy kicsit, szokni kell neki is a bal oldali közlekedést. Orewa egy nagyon helyes kisváros, gyönyörű tengerparttal. Igazi túristás üdülő falu, helyes kis belvárossal, kávézókkal, nagyon hangulatos. Aki nem akar Új-Zéland egyetlen fieztős autópályályán menni, annak erre kell jönni, de érdemes letérni és kikerülni a fizetős szakaszt, mert gyönyörű a városka.

Orewa

Sandspit – Snells beach

Innnen utunk Snells beach-hez vezetett. Ahogy visszatértünk az autópályára rögtön bele is futottunk egy hatalmas dugóba, de hála pont volt egy kis út, ahol le lehetett vágni, így nem araszoltunk órákig a pályán. Snells beach előtt, van egy Sandspit nevü kis kikötő, városka, ami egy öböl szélén található. Az öböl érdekessége az, hogy – amikor mi voltunk itt – alig volt benne víz, és nem iszapon sétál az ember, hanem hatalmas mennyiségű kagylóhélyon. Snells beach egy sima kis szép tengerpartszakasz, semmi extra. A tenger itt is nagyon vissza volt húzódva, így a helyieknek a hajóikat traktorokkal kellett bevontatni a tengerbe.

Sandspit

Whangarei

Következő állomásunk Whangarei volt, ami egy igazi nagyváros, legalábbis az eddigiekhez képest. Jól beebédeltünk, majd elmentünk megkeresni az Abbey Cave barlangrendszert, ami elsőre nem sikerült, mert az oda vezető út le volt zárva, de aztán egy jó nagy kerülővel végülis csak megérkeztünk. A barlangrendszer három feltáratlan barlangból áll, amin elvileg mindenki csak és kizárólag saját felelősségére mehet végig. Hát ez az embereket nem nagyon zavartatta, mert folyamatosan jöttek mentek az emberek. Sajnos mi nem voltunk eléggé felkészülve arra, hogy ez itt tényleg egy igazi csúszós-mászós barlangászás lesz, valamint egy pár meter után a derékig érő víz utunkat állta, de ha valaki felkészül rá, akkor a helyiek szerint biztonságosan végig lehet menni a három barlangon.

Lefelé jövet a barlangtól belefutottunk az AH Reed Kauri Park-ba, ahol végre láthattuk és megölelhettük a 2000 éves, hatalmas Kauri fákat. Hatalmas élmény ekkora hatalmas fák között sétálni és látni, hogy mire képes a természet. Az óriásfák után megnéztük első vízesésünket, a Whangarei Falls-t, ami egy 26m magas vízesés. Teljesen körbe lehet menni a vízesés körül, meg lehet nézni jobbról-balról, alulról-felülről, igazán szép látványt nyújt.

Kauri tree

Irány Russell

Kezdett már lassan ránksötétedni és még Russell-ig el az este el akartam jutni, ami egy igazán vánszorgós útnak ígérkezett és végülis az is lett.  Ezt az összesen 80km-t 4 óra altt sem sikerült megtennünk. Olyan kanyargós, kacskaringós, szerpentines úton mentünk, hogy sok helyen 30–al is alig lehetett menni. Közben persze éhesek is lettünk, de hát mire van a sleepervan, ha nem arra, hogy bárhol megállj és csinálj egy kis vacsorát a jó kis kemping gáz rezsódon. Este 10 felé már kezdtünk elfáradni, de úgy voltunk vele, hogy Russell-ig csak el kéne jutni. A térkép szerint csak a főutat kellett kövessük és Russellbe jutunk, de valahogy csak nem akartunk megérkezni oda. Útközben egy kis kitérővel találtunk egy kempinget, ahol egy kicsit tisztálkodtunk, de úgy döntöttünk, hogy nem alszunk ott, hanem megyünk Russel-be. Este 11-kor már nem bírtam tovább vezetni, így elkezdtünk vadászni olyan helyet, ahol félre tudunk húzódni és feltünés nélkül el tudunk tölteni egy éjszakát.  Szerencsénkre találtunk egy parkolónak tűnő valamit, ahol volt egy csomó autó, így beálltunk közéjük és megvártuk a holnapot.

Csodás reggelre ébredtünk, gyönyörű napfelkeltét láttunk, Bay of Islands egyszerűen elképesztően szép. Gyorsan megnéztem a térképet, hogy mégis mennyire vagyunk Russell-től, és kiderült, hogy valahol elnéztem egy kanyart és tökre máshol vagyunk, mint gondoltam, így legalább még egy óra Russell.  Visszanézve a térképet egyszerűen el sem tudom képzelni, hogy hogyan kerültünk oda, mert csak egyenesen mentünk és mindenhol követtük a táblát Russel felé, de ez már úgy is mindegy volt akkor.

You may also like...