Északi kirándulás – 5. rész

Kakasszóra ébredtünk, egy híd alatt! Azt hiszem ilyen sem nagyon történt még velünk. Kicsit paráztunk az éjjel, hogy nem talál-e meg egy rendőr, mert azért forgalmasnak bizonyult a parkolóhelyünk, de hála semmilyen hivatali intézkedés nem volt. Gyorsan megreggeliztünk a kakasokkal és tyúkokkal, majd nekiindultunk Rotorua-nak.

Rotorua

Rotorua város Rotorua tó mellett fekszik és az egész környék a geotermikus aktivitásáról hires. Már messziről látszik a sok felszálló gőz, ha pedig közelebb ér az ember már érzi az egész városban terjengő jó kis tojásszagot.

Mivel az eső eléggé dúrván rázendített, így a hegytetőt valamint a bobot (Ludge) sajnos ki kellett hagyjuk, pedig én nagyon pályáztam rá. Beültünk egy késői reggelire egy kávézóba, majd mikor kicsit elkezdett tisztulni, akkor elindultunk a város közepén lévő Kuirau Park-ba. A parkban már egészen közelről meg lehet csodálni a fortyogó iszapot, a bugyborékoló vizet. A parkban van két lábáztató medence, ahol a forró gyógyvízben megmárthatja az ember a lábát. Szerencsénkre a rosszidő miatt alig voltak a parkban, így nyugodtan tudtuk élvezni egy kicsit a melegvizet.

Whakarewarewa – az élő Maori falu

Rotorua másik nevezetessége az élő Maori falu. Ez egy elkerített kis rész, ahol az emberek régi, ősi Maori hagyományok szerint, Maori díszítésű házakban élnek és Maori emléktárgyakat készítenek. Kicsit túristalehúzásnak éreztem a dolgot, mert alig volt élet a faluban, de ez lehet az esőzés miatt volt. Megnéztünk egy igazi Maori hagyományos énekeket és táncokat bemutató előadást, ami tényleg jó volt, valamint ettünk egy, a forró gyógyvízben főtt kukoricát, ami pedig egyszerűen mennyei. A falu egészen nagy területen fekszik, szépen körbe lehet járni, van temetőjük, gyógyvizes medencéjük, de a legjobb az egészben, hogy az egész falut beborítja a geotermikus gőz. Innen nem messze van egy hatalmas gejzír, de ez nekünk kimaradt, inkább Wai-O-Tapu –nak vettük az irányt.

Wai-O-Tapu

Nehéz megfogalmazni, hogy mi is Wai-O-Tapu, leginkább egy hatalmas terület, ahol mindenféle geotermikus aktivitást lehet mefigyelni. Még az odavezető úton van egy hatalmas nagy sármedence, ahol csak úgy fortyog, bugyog a forró iszap.

Fortyogó iszap

Wai-O-Tapu-ra kell hagyni egy bő 2 órát, hogy az ember a nagy kört meg tudja tenni, de mindenképpen megéri. Még nekünk is, akik azért már láttak egy pár gyógyvizes forrást otthon, hatalmas élmény volt. Kicsit ilyesztő a táj, mintha valami holdbéli hely lenne, ahogy a forró, mindenféle gázokban gazdag vizek és gőzők átformálták a környezetet. Lehet itt látni hatalmas nagy krátereket forró iszappal az alján, bugyborékosan feltörő vizes forrásokat, zöld, sárga, narancssárga vizet. Egyszóval van itt mindenféle csodálatos dolog. Érdekes nézni, hogy a természet milyen különleges dolgokat tud alkotni.

Polynesian spa

Mivel bőven volt még időnk, így úgy döntöttünk, hogy kipróbáljok a sok spa egyikét. Mi azt választattok, ami a tóra néz, merthogy az esőzések miatt a tavat még nem is nagyon láttuk. Az egész spa nagyon jól van kialakítva, vannak kültéri és beltéri medencék, van talpmasszírizós kis ösvény, valamint ha egy pár dollárt még rádobsz, akkor mehetsz privát medencékbe is fürdeni. Persze kismillió egyéb szolgáltatás épül még rá, de miegyszerűen csak dagonyázni akartunk a melegvízben. Mindegyik medence más és más, vagy a víz összetétele más, vagy a hőfoka, így mindenki megtalálhatja a magának megfelelőt.

A furdés persze jól kivette az erőnket, így még a parkolóban megvacsoráztunk, majd megcéloztuk a már jól bevált Auckland alatti kempinget, hogy ott töltjük az éjszakát.

Auckland

Szerencsére az eső elment és gyönyörű verőfényes napra ébredtünk. Megpróbáltunk gyorsan bejutni a városba, ami ahhoz képet, hogy húsvét utáni első munkanap volt, ráadásul reggel, nem is volt olyan vészes. Szerencsére gyorsan találtunk egy parkolóházat, amiben még hely is volt, így a kocsit lerakva gyalog indultunk felfedezni Auckland-et.

Auckland szerintem nem is egy város, hanem inkább 50 kis falu, ami mondhatni összenőtt. A belvárosa, az, amit belvárosnak hívnak, talán még kisebb is, mint Wellington belvárosa. Egyszerűen pár óra alatt körbe tudod járni. Itt található Új-Zéland legmagasabb épülete a SkyTower, egy pár szép park, a kikötő, sok million bolt és kb ennyi a belváros. Persze Auckland maga hatalmas területen fekszik, nagyobb mint Budapest, és biztos vannak benne szép helyek, de maga a belváros igazán pici és túl sok izgalmas dolog nincs benne. Ami érdekes – és ez nem csak Auckland-ben van így, hanem itt is Wellingtonban –, hogy sok régi házat meghagynak a hatalmas, nagy és modern irodaházak között, amik szerintem tökre jól mutatnak.

Egy kis séta után feltáraztunk kajával, megebédeltünk a kikötőben, majd visszavittük és leadtuk a kis lakóautónkat, ami 6 napig volt az otthonunk. Innen már célba vettük a repteret és este megérkeztünk a jó kis szeles és esős Wellingtonunkba.

Aki pedig még nem látta a kirándulásról csinált kis videómat, az ne hagyja ki: