Vanuatu – 1. rész

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Még idén év elején eldöntöttük, hogy valahová csak el kéne menni nyaralni, hiszen innen olyan helyek kerültek elértő közelségbe, mint Fiji, Samoa, Cook szigetek, hogy csak az ismertebbeket említsem. Találtunk is egy jó ajánlatot Vanuatura, vagyis pontosabban Efate-re, ami Vanuatu szigetcsoport fő szigete. A képek alapján igazi paradicsomnak tűnt a hely, hófehér homokos tengerparttal, elképzelhetetlenül kék tengervízzel. Próbáltunk minél később menni, hiszen ilyenkor ott is tél van, ami azt jelenti, hogy a levegő ugyan olyan meleg, mint a tengervíz, tehát olyan 23-24 fokos. Le is foglaltuk az utazast, elrendeztünk mindent, amikor is két napra rá a fél szigetcsoportot letarolta a Pam ciklon. Szerencsénkre a szigetcsoportnak az a része, ahová mi mentünk nagyjából épségben maradt.

Port Vila

Vanuatu igencsak kettős. Amit a katalogusokban, interneten lát az ember, az csak egy igen apró része az egésznek. Tényleg gönyörű, tényleg csodás, de mindemellett, és ez leginkább Port Vila-ra, Vanuatu fővárosára igaz, koszos, büdös, lepusztul. Kb, mint India, csak 10-szer olyan drága, de erről majd később. Szóval a szigeten lévő egyetlen város nem sok jóval kecsegtet és ezen a Pam ciklon pedig csak rontott. Már bő fél éve volt a ciklon, de még mindenfelé tető nélküli házakat, kicsavart fákat, partravetett hajókat látsz. Mindemellett mindenhol szemét és kosz, borzalmas utak és állapotok. Viszont ahogy elhagyod a fővárost, szinte minden falu – már ha azt a pár (bádog)házat falunak lehet nevezni – tiszta és rendezett, az utak csodálatosan simák és járhatóak.

Vanuatu-n nagy a szegénység és minden nagyon drága. Amit nem igazán értünk, hogy a helyiek hogyan képesek megélni. Direkt bementünk a közértbe, voltunk a helyi piacon, és minden legalább annyiba kerül, ha nem többe, mint itt, Wellingtonban. És lehet mondani, hogy mivel fehérek vagyunk minden legalább kétszer annyi, de mindenre rá van írva az ára a piacon, a szupermarketben vonalkódozva van mindent, szóval nem hinném. Persze a helyiek nem járnak étterembe – ahogy mi sem voltunk – mert a $25 – $30 –os főételeket nehezen tudnák megfizetni.

A helyiek leginkább feketék. Persze van sok fehér ember is és nagyon sok ázsiai. Szinte minden bolt kínai kézben van, minden éttermet és szállodát pedig fehér ember üzemeltet. Kicsit a rabszolgaságra emlékeztetett, ahogy a fehér nép leigázza és kihasználja a feketéket. Ha látsz egy jobb autót, normálisabb házat, az egészen biztosan fehér vagy kínai kézben van.

Viszont a helyiek Vanuatun nagyon barátságosak. Persze valószínűleg azért, mert az évtizedek alatt megtanulták, hogy a fehérember a túrista és belőlük élnek, de mindenki mosolyográd és minenki köszön, amit elsőre nehéz megszokni, de utána meg már fura, ha nem köszönnek rád.

A helyiek, ha nem Port Vila-ban dolgoznak, akkor a sziget beljesében, valószínűleg a mezőgazdaságban. Így aztán senki ne lepődjön meg, ha 8-10 megtermett fekete ember jön vele szembe a semmi közepén és mindegyiknek a kezében egy hatalmas machete van.

Cascades Waterfall

Sajnos az időnk nem igérkezett a legjobbnak, így már rögtön az első napon úgy döntöttünk, hogy nekivágunk felfedezni a szigetet. Mivel mindenhol azt olvastam – és Port Vila-ban ezt is tapasztaltuk – hogy az utak borzalmasak, igy inkább egy Quadot béreltünk robogó helyett. A bérlés horror áron megy, de mivel a főváros nem valami nagy szám, mindenképpen kell valami közlekedési eszköz, amivel a szebb helyekre el lehet menni.

Mi óramutató járásának megfelelően kezdtük bejárni a szigetet és az első dolog ami szembejött az a Cascades vízesés volt. Vanuatun-n, minden, ami egy kicsit is szebb vagy jobb mint az átlag, ott belépőt kell fizetni, így hát itt sem volt ez másképp, de mindenképpen megéri felsétálni a vízeséshez, mert egyszerűen lenyűgöző. Míg feljut az ember a vízeséshez, addig többször át kell vágni a patakon, kötelekbe, láncokba kell kapaszkodni, szóval jó móka, a környezet pedig egyszerűen leírhatatlan.

The Summit Garden

A vízeséstől kicsit visszefelé található, talán az egyetlen ingyenes látnivaló, a Summit Garden. Eléggé eldugott, mert nem a főúton van és egy eléggé meredek kaptatón kell felmenni. Itt azért örültem, hogy nem robogóval vagyunk. A Summit garden egy hatalmas kert, ahol mindenféle csodásabbnál csodásabb növénnyel, fákkal, és elképesztő kilátással találkozik az ember.

A kertben szantálfákat termeszetenek, ami állítólag nagyon jó a bőrnek, így mindenféle kozmetikumot készítenek ott helyben, a hegytetőn, amikből persze vásárolni is lehet.

Miután körbejártuk a kertet mentünk tovább északnak, próbáltunk eljutni Havanna-ba, amit a térkép egy nagyobbacska falunak mutatott, de mint kiderül, itt a nagyobbacska azt jelenti, hogy mondjuk 10 vagy 15 ház van a 4 -5 helyett. Vagy is nagy semmi. Utközben még találtunk egy jó helyet és végre megálltunk fürdeni és búvárkodni egy kicsit. Nem mondom, hogy a víz meleg volt, de a víz alatti világ mindenért kárpótól, pedig itt még szinte alig volt valami a vízben.

Már délelőtt feltűnt, hogy az út széle teli van mindenféle stand szerű építménnyel, de nem igazán tudtam hová tenni, majd hazafelé végre fény derült a talányra. Ezek nem mások, mint kajaárusító kis bódék. A helyi asszonyok délután megfőzik a Kumara-t, Taro-t, esetleg csirkét, halat tesznek mellé, valamiféle lángost sütnek, kukoricát főznek stb.  Persze nem bírtuk megállni, hogy ne nézzük meg, hogy mit lehet enni. A helyiek itt már nem igazán beszélnek angolul, így csak mutogatva tudtuk meg némelyik, nem annyira felismerhető dologról, hogy még is micsoda (itt most éppen egy főtt gyomorra gondolok). Végülis a vacsoránkat a quad hátulján ejtettük meg, de mondhatom, hogy az egyik legjobbat ettük.

Itt a második rész: Vanuatu – 2. rész

You may also like...

1 Response

  1. 2015-10-03

    […] Ha lemaradtál az elso részről: Vanuatu – 1. rész […]

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box