Vanuatu – 3. rész

A következő két nap nem igérkezett olyan jónak, így úgy döntöttünk, hogy sétálva felfedezzük a környéket. A szigeten nincs tömegközlekedés, az ember vagy taxival, vagy helyi kisbusszal megy, amiket csak simán leintesz amerre éppen vagy. Mi most a gyaloglást választottuk, egyik nap jobbra, másik nap balra indultunk, így megtapasztaltuk Port Vila szegény és gazdag részét is.

Szigetkör

Az utolsó teljes napon úgy döntöttünk, hogy quad helyett inkább robogóval megyünk és körbe járjuk a szigetet. Szerencsére annak ellenére, hogy az utak borzalmasak a városban, ahogy elhagyod a városhatárt, gyönyörűen sima és egyenes aszfaltot találsz körbe a szigeten. Az egész sziget nem nagy, 130km körbe, de ha mindenhol meg akarsz állni, akkor egy nap nem elég rá.

Próbáltunk minél több kis faluba bemenni, minél több helyet megnézni. Így akadtunk rá egy kis sziklás öbölre, ahol búvárkodni is lehetett egy kicsit. Tovább haladva elértük a sziget északi részét, ami leginkább ki volt téve a Pam ciklonnak. A látvány eléggé sokkoló még mindig.

Eton beach

Vanuatu egyik legcsodálatosabb tengerpartja az Eton beach. Persze ez is fizetős, mint mindent, de mivel még nem volt szezon, így nagyon élet sem volt a parton, tehát fizetni sem kellett. Viszont volt olyan kék tenger és olyan fehér homok, amiket csak ritkán lát az ember. Egy darabig csak álltunk és bámultunk, hogy ilyen tényleg létezik, élőben, és mi ott állunk előtte.

Blue Lagoon

Eton beachtől pár kilóméterre van egy kis lagúna, ahol a víz megint olyan színű, hogy nem akarod elhinni. Blue Lagoon egyik érdekessége, hogy az egyik fára ki van feszítve egy kötél, és a kötélről lehet a vízbe ugrálni. Eléggé jó poén, és persze eléggé fárasztó is, de mindenképpen megéri eltölteni ott egy pár órát.

Hazaút

Nem is mi lennénk, ha nem telt volna eseménydúsan az utazás. Már Vanuatura is majdnem lekéstük a csatlakozást, mert elnéztem az időt és azt hittem, hogy bőven van időnk Aucklandben, így egyáltalán nem siettünk. Majd amikor átsétáltunk a nemzetközi reptérre, akkor vettük észre, hogy kb 5 perc és nyitják a kapukat a beszálláshoz. Ilyen gyorsan biztonsági ellenörzésen még nem mentünk át, az is biztos. Port Vilába megérkezve az én bőröndöm kicsit megtépázva jött le a szalagról, amiről jegyzőkönyv is készült és mondták, hogy majd hazafelé, Wellingtonban foglalkoznak az ügyemmel.

Hazafelé a Port Vila-ban nem akart felszálni a repülő, mert találtak valami kis problémát, így egy alkatrészt ki kellett cserélni. 1 órás várakozás után végre felszáltunk és épségben megérkeztünk Aucklandbe. Mivel itt léptünk be újra az országba, így újra át kellett esni a BioSecurity vizsgálaton. Új-Zélandra szinte semmit nem lehet behozni és ezt eléggé szigorúan veszik. Persze Szandra táskája teli volt rakva mindenféle kagylóval, korallal meg egyéb természeti csodával, így nem csoda, hogy őt aztán alaposabban át is vizsgálták. Aminek az lett az eredménye, hogy egy csomó korallt elvettek, valamint lekéstül a wellingtoni csatlakozást. Szerencsére, mivel nem a mi hibánkból volt ez és Auckland és Wellington között sűrűbben járnak a repülők mint Budapest és Csepel között a HÉV, így átrakták a jegyünket a 45 perccel későbbi járatra.

Wellingtonba megérkezve első utam rögtön a csomagokkal foglalkozó hölgyhöz vezetett, hogy akkor hátha kapok egy pár dollár kártérítést a bőröndért. Még egy év után is meglepődöm, hogy egy ügyintézés tud zökkenőmentesen zajlani. A hölgy biztosított arról (természetesen mosolyogva, pedig már este 9 volt), hogy ha javítható, akkor megjavítják, ha nem, akkor kapok egy újat, de kérte, hogy mutassam meg, szeretné látni. Miután összeszedtem a szalagról a bőröndöt, megmutattam a hölgynek, majd bevezetett egy szobába, ami teli volt, mindenféle különböző fajtájú és méretű, vadonat új bőrönddel, majd mondta, hogy válasszak. Elsőre nem akartam elhinni, még vissza is kérdeztem, hogy komolyan? Mire mondta, hogy igen, de „sajnos” a régi böröndöt le kell adjam. Így végülis a régi, viharvert bőröndöt ingyen kicseréltettük egy vadonat új, gurulós, keményfedelesre. Új-Zéland, én így szeretlek!

Ha lemaradtál az előző részről: Vanuatu – 2. rész

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box