Karácsony Új-Zélandon

Karácsony előtt még azt hittem, hogy ez lesz életem egyik legnehezebb három napja, vagy legalább szentestéje, hisz mind a ketten most töltjük először távol a családunktól a karácsonyt. De aztán szerencsére nem így let, sőt, egészen jó volt.

Persze ez köszönhető annak is, hogy egyáltalán nincs karácsonyi hangulatunk. Ilyen melegben ez nem is lehet. Hisz nekünk, az északi féltekén lakóknak a karácsony az mindig a hideggel, hóval, forraltborral és ilyenekkel párosul. De itt, a délieknek pedig a nyár, a tengerpart, a sütögetés jelenti a karácsonyt. Ettől még persze állítanak ők is karácsonyfát, feldíszítik az üzleteket, a télapó is jár erre – igaz, hogy rövidgatyában, de jár – szóval azért van karácsony itt is, csak nem az, amit mi megszoktunk.

Pohutukawa – A karácsonyfa

Itt Új-Zélandon saját, természetes karácsonyfájuk is van, ami magát díszíti fel – kivirágzik – karácsonyra. Az egész város teli van ezzel a fával, ami hatalmasra tud nőni és nagyon szép, amikor a sok piros virag kinyílik rajta. Tényleg olyan, mintha fel lenne díszítve.

A másik, ami segített a karácsony “átvészelésében”, hogy itt a karácsony egyáltalán nem a családról, a meghitt együttlétről szól. Itt inkább a buli van a középpontban. Már az egész karácsonyi hét arról szól, hogy mindenki megy a másikhoz bulizni, este mindenfelé sütögetnek, iszogatnak, házibuli van. Sok céges évzáró parti van szenteste, minden nyitva van, a kocsmák meg teli vannak, szóval közel sem olyan, mint nálunk.

Így aztán úgy döntöttünk, hogy mi sem fogunk ketten az üres lakásban ücsörögni, merthogy idő közben a lakásban egyedül maradtunk egy pár napra. Áthívtuk a többeket, így valószínűleg a wellingtoni magyar kolónia nagyobb része nálunk volt. Szerintem nem vagyunk itt olyan sokan, így 6 fővel már egy igen szép hányadát tesszük ki a fővárosban élő magyaroknak. Karácsony lévén, hogy ne valami szokványosat együnk csináltam langustát, mindenkinek jutott egy szép darab. Mondanom sem kell, hogy nem volt maradék. Szandra munkahelyét, a kávézót be kellett zárni pár napra, így minden maradékot elhoztak, tehát el voltunk látva bőven sütivel, borral, minden földi jóval az estére.

A végére egy nagyon jó, vidám este alakult ki, amit sokkal jobban élveztünk, mintha kettesben ültünk volna és azon szomorkodunk, hogy milyen messze vagyunk a családunktól. Köszönjük a többieknek is, hogy hozzájárultak ehhez az estéhez. Persze azért a hazatelefonálás nem volt olyan könnyű, de túlestünk azon is.

25-én itt szinte minden zárva van, ez az egyetlen olyan nap, amikor szinte senki sem dolgozik. Reggel átmentünk a srácokhoz egy hatalmas reggelire, amit egy jó kis magyar pálinkával indítottunk, mert Ádám apukája kijött meglátogatni a srácokat és persze le volt adva rendelésre egy pár üveg pálinka, ami itt nagy kincs tud lenni magyar körökben.

A 26-a már teljesen másról szól, britt hagyományok szerint az már itt a Boxing day, vagyis a hatalmas leárazások napja. Mindenki a boltokban van, hihetetlen tömeg az utcán, mindenki költi a megmaradt pénzét. Persze mi sem tettünk másképp, sikerült azért nekünk is elverni egy jó pár dollárt.

Összességében tehát nagyon jól telt a karácsonyunk, sokkal rosszabbra számítottam. Persze biztos nehezebb lett volna, ha mondjuk itt vagyunk már 8-10 hónapja, de végülis csak alig több, mint 3 hónapja vagyunk kint. Majd talán a következő nehezebb lesz, de addig még van egy év hátra.

A képet nem én készítettem, hanem innen van.