Északi kirándulás – 4. rész

Auckland alatt egy kempingben ért minket a reggel, ami egy jó kis kiadós esőt is hozott magával. Beültünk egy gyors reggelire egy Carl’s Jr.-ba, majd elindultunk Coromandel felé, ami egy gyönyörű félsziget. Konkrét célunk itt nem volt, egyszerűen csak meg akartuk nézni, mert mindenki arról beszél, hogy milyen szép. Hát igazuk is van. Ez a másik olyan hely, ahová még vissza kell menni egy pár napot eltölteni. Szerencsénkre a nap is kisütött, így csodás látványt nyújtott a tenger mellett végigvezető autóút. Sajnos ez megint az a hely, aminek a szépségét nem lehet visszadni fényképekkel, egyszerűen meg kell nézni, ahogy a part mentén, a “karácsonyfákkal” szegélyezett apró vékonyka kis út végigvezet egészen Coromandel-ig.

Coromandel után át kell vágni egy jó pár kis hegyecskén és dombocskán, igazi jó kis szerpentines út, Szandra nem is bírta sokáig, meg kellett álljunk, hogy kiengedje a rókát. Lefelé menet találtunk egy osztrigafarmot, és mivel még sosem ettem osztrigát, ki kellett, hogy próbáljam. Főleg, hogy ilyen frissen nem nagyon lesz több lehetőségem enni, konkréten ott elöttem nyitotta fel a hajnalban frissen, a 100m-re lévő telepről behozott osztrigát a boltos. Nem meglepő módon a bolt 100%-on pörgött, az ott töltött 15 perc alatt kb 40-en fordultak meg és vettek-vittek osztrigát. Szandra nem annyira rajongott érte, de én kis tétovázás után megkaptam a magam kis szerény egy darabos kiszerelését egy kis útmutatóval, hogy hogyan is kell enni, valamint egy “Good luck!” mondattal kisérőnek. Alapvetően nem rossz az osztriga, kicsit sós, kicsit citromos a rácsepegtetett citromtól, de semmi különös. Egyáltalán nem rágós úgy, mint mondjuk a sima zöldkagyló, kicsit “takony” szerű az állaga, de azt kell, hogy mondjam, hogy jó volt.

Cathedral Cove

Osztrigázás után a konkrét uticélunk a Cathedral Cove volt, ami egy nagyon látványos öböl. Már elsőre kicsit fura volt, hogy a part menti parkoló teli volt, valamint a fő parkoló felé vezető utón mindenhol kint volt a tábla, hogy ide ne állj, ide se állj, sehová se állj, csak a parkolóba. Hát a parkoló olyan szinten teli volt, hogy hiába kőröztél, esélyed sem volt helyet találni. Végül úgy döntöttünk, hogy lemegyünk vissza a partra, ott lerakjuk a kocsit és visszasétálunk a parkolóhoz. Ide felé félúton megálltunk egy kis faluba, ahol vettünk pár ott, helyben fustölt hatalmas zöldkagylót, aminek most bőszen neki is estünk, hogy legyen erőnk felmenni a hegyre. A séta egy jó bő 30 perces menetelés lett és persze mire felértünk – mivel már késő délután volt – kezdett kirülüni a parkoló is. Fent egy kedves kis tábla várt minket, hogy onnan a Cathedral Cove még bő 45perc, de ha már eddig eljöttünk nem fogunk innen visszafordulni, így nekivágtunk az útnak, főleg úgy, hogy még eléggé sokan mentek a Cove irányába.

Végül csak sikerült elérni a Cathedral Cove-ot és azt kell mondjam, hogy megérte ennyit sétálni érte. Egyszerűen gyönyörű látvány. Aki tehet, az reggel menjen, mert akkor a fények jobbak, így egy kicsit sötét volt, de csodás látványt nyújt így is. (Leszámítva a sok-sok kínai, japán és indiai túristát)

Ha valaki látta a Narnia valahanyadik részét, akkor ismerős lehet neki, de ha nem, akkor itt egy kis videó a filmből. Így emberek nélkül azért sokkal szebb.

Miután kigyönyörködtük magunkat nekiindultunk a bő 1 órás útnak vissza a kocsihoz, majd utána irány a Hot Water Beach. Ennek a partszakasznak a különlegessége az lenne, hogy a láva itt nagyon közel van a talajhoz, így ha egy kicsit ásol a homokban, akkor feljön a melegvíz. Hát mi hiába ástunk, egyszerűen nem akart előtörni semmilyen víz, nemhogy meleg, így az ásást hamar feladtuk.

A parkolóban megvacsoráztunk, majd nekivágtunk a bő 200km-es útnak, hogy még az éjjel valahol Rotorua közelében tudjunk aludni. Konkrét célunk nem volt, de úgy döntöttünk, hogy megjátszuk valahol a nomád kempingezést, így végülis beálltam egy híd alá és ott töltöttük az éjszakát.