Aguada, Coco Beach, Bird Sanctuary, Old Goa

Az első pár nap után úgy döntöttünk, hogy bérelünk egy robogót és azzal járjuk a környéket. Persze megkaptuk a világ legszarabb állapotában lévő Honda Activa-t, mindezt napi 250 rupiáért. Na mindegy, mondom az első pár napban elleszünk vele, aztán kicseréltetem egy másikra. Szépen elmentünk és teletankoltuk kemény 300 rupiért – ami több, mint a motor értéke – és nekiindultunk a környéknek. Már akkor kicsit fura volt, amikor a meleg motor nem akart beindulni csak sokadik ügyeskedésre, de ezzel még nem törődtem annyira. Aztán feltűnt, hogy a kilométeróra sem jó rajta, valamint az index sem villog, csak világít. Később, mint megtudtam, a kilométeróra 10-ből 8 robogón nem jó, az, hogy az index meg nem villog teljesen természetes Indiában, hisz úgy sem használják. Aztán észrevettük, hogy csöpög a benzin, erre meg azt mondták, hogy ha teli van, akkor ez normális. Na mind egy, egy napot lehúztunk vele, majd a második napon elkezdett valami csöpögni az első fék felől (ezek mind dobfékesek, elöl-hátul) és eléggé fura hangot is adott a fék vagy a villa. Valahogy azért csak hazajutottunk és pont a kölcsönző előtt mentünk el, mikor szóltam az öregnek, aki intézte a motort, hogy nem annyira adja szegényke, így leállítottam, majd onnan többé be sem indult aszegény Honda. Délutánra kaptunk azért egy jóval megkíméltebb motort – persze üres tankkal, de gyorsan átszívták a másikból -, így róhattuk tovább a város utcáit Goa-n.

Aguada erőd

Calangute-tól délre található az Aguada erőd régi romja, igazándiból semmi különös nincs benne, de ha már ott van az ember, elmegy megnézni. Az erőd felé le lehet térni a régi börtönhöz, mely lent van egészen a tengernél. A kapu zárva volt, de ki volt írva, hogy „Látogatás szerdán és pénteken!”. Mondom Szandrának, hogy majd akkor pénteken visszajövünk, de aztán kicsit nézelődve rájöttem, hogy ez bizony egy még a mai napig is működő börtön, és a látogatási információ a rabok látogatására vonatkozik, nem a turistákra. Érdekes lett volna, ha bemegyünk…

Coco Beach

Az erődtől lefelé gurulva észrevettünk egy apró kis öblöt, ami előtt egy csomó hajó állt, lentebb aztán láttuk, hogy 250 rupiért hajóra szállnak az emberek és akkor leesett, hogy oda mennek, így egyik nap mi is átmentünk. Fürödni sajnos nem lehet, mert valamiért a tenger ott egyáltalán nem tiszta, viszont a tengerpart nagyon szép és a homok teli van üres kagylóhéjjal és sok kis rákkal. A rákok valamiért apró kis gömböket készítenek a homokból és felhalmozzák az üregük mellett. Belefutottunk egy Mumbai-ból érkezett népes kis családba, akik valamiért nagyon meg akartak örökíteni minket, így az egész családdal együtt, külön, egyenként, csoportosan is képet kellett készíteni.

Dr. Salim Ali madármenedék

Egyik reggel nagyon korán keltünk, mert Panjim mellett Old Goa felé van egy eléggé híres „madármenedék”, amit úgy döntöttünk, hogy megnézünk. Kb. a nappal együtt kelve, hajnalban végigrobogva az üres városon, átkompozva a Mandovi folyón megérkeztünk a madaraknak fenntartott tájvédelmi körzethez. Azért olyan híres, mert idegenvezetővel kenuba lehet szállni, aki a hajnali órákban végigvezet minket a madarakkal teli lagúnákon. Nálunk ez csak ott hibádzott, hogy nem volt se kenu, se idegenvezető, mert a lagúnákba nem volt elég víz, így hajóval egyáltalán nem lehet bemenni. Amúgy a kenu 12 emberre 900 rupia lett volna, de ha csak ketten mentek, akkor is 900, tehát ki kell fizetni a teljes kenu árát. A belépő komoly 20 rupia volt fejenként, valamint ha fotózni is akarsz, akkor még 30-al meg kell fejeld az összeget. Egy úgynevezett madárlesig gyalog is el lehet menni, ami kb 1 km, így bementünk. A lagúna így víz nélkül is nagyon szép, kicsit ugyan félelmetes volt a „vadonban” tök egyedül kóborolni, főleg az után, hogy egy tábla mutatta, hogy akár aligátorok is élhetnek itt, de végül akadt kísérőnk két kiskutya személyében.

A lagúna tele volt kisebb-nagyobb, sárból készített tornyokkal, amit elsőre nem tudtunk hova tenni, majd amikor megálltunk, hogy nézelődjünk, feltűnt, hogy millió kis apró rák kezd előjönni rejtekéből, és ezeket a tornyokat bizony ők és nagyobb társaik építették. A rákok furák voltak, mert némelyiknek a két ollója közül az egyik sokkal nagyobb volt.

Miután a parton elmeséltem az egyik angol házaspárnak, hogy merre voltunk, kérdezték, hogy ugyan bukósisakot viseltünk-e, mert hogy Panjim felé az már „highway”, így ott kötelező a sisak viselése. Mondtam, hogy nem annyira tűnt fel, hogy ez egy highway, otthon Európában kicsit máshogy festenek, de szerencsére megúsztuk az utat büntetés nélkül.

Old Goa

A Bird Sanctuary –től nem messze található Old Goa, ami leginkább arról nevezetes, hogy nagyon sokáig Goa fővárosa volt, amíg Panjim meg nem kapta ezt a címet. Ma már leginkább csak a fennmaradt templomairól híres, mondhatni az egész nem áll többől, mint pár ház és kétszer annyi templom. Az egyik egész fenn van egy apró domb tetején, amiről csodás kilátás nyílik a környékre. Sajnos az idő mindig eléggé párás, így a fényképek nem adják vissza azt a képet, ami onnan fentről tárul az ember szeme elé.

You may also like...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Please type the characters of this captcha image in the input box